Danilo (Šibenik)
| Danilo | |
.jpg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Šibenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22205 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 319 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 137 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 42′ 05″, k. h. 16° 03′ 20″43.701376°N 16.055617°EKoordináták: é. sz. 43° 42′ 05″, k. h. 16° 03′ 20″43.701376°N 16.055617°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Danilo témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Danilo falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Šibeniktől légvonalban 13, közúton 16 km-re keletre, Dalmácia középső részén a Daniloi-mező közepén fekszik.
Története
[szerkesztés]Danilo és a Daniloi-mező területe a régészeti leletek tanúsága szerint már ősidők óta lakott. A mező középső részén a 20. század során, főként 1951-től a Jugoszláv Tudományos Akadémia által végzett feltárások során egy addig ismeretlen kultúra maradványai kerültek elő, melyet a leletek megtalálási helyéről danilo kultúrának neveztek el.[2] A kultúra az i .e. 4500 és 3900 közötti időben virágzott és a Soča-folyótól Albánia középső részéig terjedt ki. A Daniloi-mezőn erődített településük volt, mely a Danilo feletti 418 méter magas nehezen hozzáférhető magaslaton a Gradinán állt, ahonnan a mező területe könnyen ellenőrizhető volt. Erődített település állt a biranji Szent György templom dombján is. Ezeken a helyeken mindmáig láthatók a szárazon rakott falak és a mindennapi életről tanúskodó számos kerámiatöredék is található.[3] Az i. e. 2. századtól a Római Birodalom hódította meg az Adria keleti partvidékét, mely társadalmi és gazdasági fejlődéséhez vezetett. A Gradinán állt Ridita illír közössége fokozatosan romanizálódott, idővel a magaslat lábához költözött és létrehozta Rider városát, melynek Claudius császár municipiumi rangot adott és attól fogva a „Municipium Riditarum” nevet viselte.[3] Feltételezhető, hogy a kereszténység terjedésével Rider püspökség székhelye lett. Erről tanúskodik egy Milánóból származó feljegyzés mely püspökét „Riditionis Episcopus” néven említi. A régészeti feltárások során ebből a korszakból számos épületmaradvány került elő, köztük fűtőrendszerrel rendelkező római villák, valamint gabona, bor és olaj tárolására szolgáló gazdasági épületek. A legrégibb keresztény szakrális épület maradványa a daniloi Stari Šematorij nevű helyről került elő.[3] Az 1. századra Rider a Scardona és Salona közötti térség legfontosabb közlekedési csomópontja lett.[2] Ridert valószínűleg az 5. században rombolta le a népvándorlás vihara, majd a 7. században szláv törzsek, a mai horvátok ősei települtek le ezen a vidéken. Erről tanúskodik egy négyszáz sírből álló kora középkori ószláv temető, melyet a Danilo-mezőn tártak fel.[2] A keresztény hitre tért szlávok később újjáépítették az ősi keresztény templomokat. Így a daniloi Szent Dániel templom is egy kora keresztény templom alapjaira épült. A régészeti feltárásoknak köszönhetően a folyamatos élet nyomai a 9. századtól egészen a késő középkorig végigkövethetők. A korszak legfontosabb régészeti lelőhelyei Šematorij, Eraci és Luguše középkori temetői, melyekből számos ékszer, ruhamaradvány, fegyver és használati tárgy került elő. Ugyancsak fontos lelőhelyek a biranji Szent György templom és a Maglovo dombja közelében állt Szent Péter templom maradványai.[3]
A Daniloi-mező településeiről ezután a 13. századból a šibeniki püspökség alapításának idejéből származnak az első hiteles adatok. Eszerint a mező területén ebbne az időben Mokro, Biranj, Orišje és Striševo települések álltak.[2] Ezen falvak a 16. század első felében a török hódítás idején pusztultak el. A daniloi plébániát a šibeniki püspökség alapításakor 1298-ban említik először. A török 1522-ben foglalta el a mező területét és a 17. század végéig uralma alatt maradt. A török uralom idején 1537-től a Klisszai szandzsák része volt. A Zagora területével együtt 1684 és 1699 között a moreiai háború során szabadult fel végleg a török uralom alól. Ekkor települt be területe az új lakossággal, akik földműveléssel és szőlőműveléssel foglalkoztak. A török által lerombolt plébániatemplomot a 17. században újjáépítették. A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 432, 1910-ben 580 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből élt. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 376 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 432 | 472 | 435 | 316 | 405 | 580 | 920 | 1.084 | 789 | 849 | 838 | 770 | 622 | 508 | 417 | 376 |
Nevezetességei
[szerkesztés]Szent Dániel próféta tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma[6] egy kis kora keresztény templom alapjaira épült. Közelében egy 5. századi ókeresztény bazilika maradványai találhatók. A középkori falu is erről az ősi templomról kapta a nevét. A templomot és a plébániát 1298-ban említik először. Patrónusai az ősi šibeniki nemesi család a Šimunićok voltak, majd 1438-tól említik azt a testvériséget amely a templom gondját viselte. Egy a šibeniki múzeumban őrzött 1562-es tervrajz szerint homlokzatán egykor nagyméretű harangtorony állt. A templomot 1566-ban lerombolta a török, de a 17. században már biztosan újjáépítették. A templom négyszög alaprajzú épület apszissal. Homlokzatán a bejárat mellett két kisebb ablak, felette nyolcágú rozetta látható. Efelett áll a pengefalú harangtorony két haranggal. Főoltára márványból készült, rajta Dániel prófétát ábrázoló festmény látható, melyet B. Buljević atya restaurált. A templomhajóban fából faragott aranyozott Szűz Mária oltár áll. A hajó falán régi feszület látható. 2005-ben új márvány padozatot és fémvázas faburkolatú kórust építettek. A templom körül temető található. A daniloi plébániát 1956-ban alapították újra, Biranj, Kraljice és Slivno falvak is ide tartoznak.[7]
A Szent Dániel-templomtól nyugatra és keletre cinterem és temető maradványai találhatók. Danilo területe az őskortól kezdve lakott volt. A vaskor idején a Danilo feletti Gradina[8] volt a központi település, egyúttal a dalmát Ridita törzs központja. A római korban a riditák itteni települése municipiumi rangot kapott (Municipium Riditarum) szerzett, amelyet feliratos emlékek egész sora jelez, megemlítve a ridita decurionokat és duovirokat. Amint azt a Ravennai Anonymus is említi a település élete késő ókorban is folytatódott. 533-ban a salonai egyházi zsinaton a salonai egyházmegye része lett. A Danilo rendszeres régészeti feltárása 1958 óta folyik. Az ókori réteget, a késő ókori és középkori rétegek alatt, részben beépítve találták meg. Az ókori építészeti leletek feltárásakor, sőt a mai napig sem határozták meg a római település határait és alapvető szerkezetét. A templom melletti régi cinterem helyén megtalálták az ókori városi villán belüli 1. és 2. századi fűtési rendszer (hipokauszt) maradványait. Az ókeresztény korban a római épületeken átalakítások történtek, és az egykori fürdő helyén egy kisebb, temető jellegű szakrális épület létesült. Az egykori villától délnyugatra egy késő ókori villa rusticát is feltártak, ahol 1971-ben konzerválási munkákat végeztek,majd 1999-ben a Szent Dániel templomtól délkeletre, a mezőgazdasági munkálatok során egy másik római gazdasági épület alagsori maradványait fedezték fel. Ebben két medencét (olaj és bor tárolásához) találtak, mozaiktechnikával készült padlóval és kenyérsütővel. A régi cinteremnél felfedezett luxus lakóépület fűtési részét a késő ókori korszakban, a 4. század végén vagy az 5. század elején oratóriummá alakították át, majd az oratóriumot templommá építettét át mellette temetővel. Itt mintegy 30 késő ókori temetkezést azonosítottak. Az egyik szarkofág a templomtól délre, a falazatban található. A temetések a középkorban folytatódtak, amikor az ókeresztény egyház keleti falához egy apszissal ellátott kápolna épült. A helyszínen körülbelül 370 középkori sír található, többnyire szabályos kelet-nyugati tájolással. A leletek alapján a temető a 9. századtól a késő középkorig (numizmatikai leletek a 14. század közepétől vannak) működött. A leletek közül Kiemelkednek a 9. századi buzet-žminj és karantan-ketla típusú fülbevalók, valamint a 9. és 11. századból származó különféle gyűrűk, valamint a 9. és a 11. század közötti gyűrűs fülbevalók.[9]
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d Ante Blaće:Razvoj i suvremena preobrazna krajolika naselja danilskog polja kod Šibenika (horvátul)
- ↑ a b c d Ffzg.unizg.hr:Danilo (angolul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6407.
- ↑ Franjevci-split.hr:Danilo – povijest župe (horvátul)
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6320.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6223.
További információk
[szerkesztés]- Šibenik község hivatalos oldala (horvátul)
- A daniloi plébánia honlapja Archiválva 2015. november 17-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
- Ante Blaće:Razvoj i suvremena preobrazna krajolika naselja danilskog polja kod Šibenika (horvátul)
- A Daniloi-mező története a középkorig (angolul)
